Zártvégű pénzügyi lízing

Nyíltvégű pénzügyi lízing

A lízing könyvelésének számviteli szabályai

Vonatkozó szabályozás

1996. évi CXII. törvény (Hitel és pénzintézeti törvény) szerint:

Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbe adó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbe vevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbe vevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbe vevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbe vevő

• a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
• b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,
• c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
• d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbe vevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbe adó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.

Nem minősül pénzügyi lízingnek az anyavállalat és a leányvállalata közötti lízing, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet.

Operatív lízing számviteli elszámolás a lízingbe vevőnél

Operatív lízing könyvelésének számviteli szabályai

Vonatkozó szabályozás

Nincsen törvényi szabályozás, az 1997/112 számú APEH iránymutatás az alábbiakban határozza meg:

Az operatív lízing szerződés értelmében a lízingbe adó opciós vételi jogot biztosított maradványérték rögzítése mellett a lízingbe vevőnek.
Ebből következik, hogy az operatív lízing tulajdonképpen bérlet, mivel nem biztos, hogy az eszköz átkerül a lízingbe vevő tulajdonába, ezért adójogi szempontból is ennek megfelelően kell kezelni.
A lízingbe vevő a megfizetett bérleti (lízing) díjakat költségként (nem anyagjellegű szolgáltatások értékeként) számolja el. Ha a lízingbe vevőnél a lízinggel kapcsolatban egyéb járulékos, a számviteli törvény szerinti beszerzési ár részét képező költség is felmerül (pl.: szállítás, alapozás, próbaüzem… stb.), akkor azt a lízingbe vevőnek beruházásként kell elszámolnia, üzembe helyeznie és értékcsökkenési leírást kell elszámolni utána. Mindaddig, amíg a tárgyi eszköz a lízingbe, bérbe adó tulajdonában marad, értékcsökkenési leírást számolhat el utána az adózás előtti eredmény csökkentéseként. Mind a társasági adó, mind a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 30%-os értékcsökkenési leírást enged meg, az épületek, építmények kivételével.
A számviteli törvény időbeli elhatárolást ír elő a kettős könyvvitelt vezetők esetében az olyan gazdasági események kihatásaira, amelyek több évet érintenek. Tehát a szerződésben meghatározott lízingdíj fizetéseket, illetve bevételeket, az adott időszak bevételei, illetve költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és elszámolási időszak között megoszlik.
A társasági adóba a lízingre (operatív, pénzügyi) és a bérletre vonatkozó korrekciókat 1997-től új szerződések esetében nem kell alkalmazni. Meglévő szerződések esetében az 1996. évi LXXI. törvény 29. §-ának (1) bekezdésének b) pontja szerint a korrekciókat a szerződés lejártáig korábbi feltételek mellett alkalmazni kell.
Amennyiben a lízingbe vevő a lízingelt eszköz megvétele mellett dönt, úgy azt beszerzési áron (szerződés szerinti maradványértéken, ha ilyen nincs vételi áron), aktiválni kell és értékcsökkenési leírást kell elszámolni utána. Az elszámolási módszer utólag nem változtatható meg.

További vonatkozó rendelkezések:

• Polgári törvénykönyv
• ÁFA törvény
• Számviteli törvény
• Közbeszerzési törvény